Anyukám irigykedik az egyik munkatársára, mert neki kitűnő tanuló a gyereke.

Sziasztok! Végső elkeseredésemben írok most ide.

11.-es gimis lány vagyok. A töri és a matek kivételével mindenből 4-esre/5-ösre állok. Sajnos mindig is gyenge voltam matekból, mert egyszerűen nem áll rá az agyam, a töri pedig nem azért megy rosszul, mert nem szoktam megtanulni az anyagot, hanem azért, mert olyan tanárt kaptunk, aki beküldi a 6 oldalas tételeket a classroomba, és százszor elmondja az órákon, hogy ne nyissuk ki a tankönyvet, hanem az általa beküldött tételeket tanuljuk meg, mert csak azokból lesznek feladatok, erre elénk tesz egy forrásokkal teli dolgozatot, amiben azt kérdezi, hogy ki mondta, mikor, miből idézi, stb., mi meg csak lesünk, hogy ez mi a bánat.

Emiatt az osztályátlag a béka segge alatt van, és már nem egyszer szóltak a többiek az osztályfőnöknek, hogy legyen szíves beszélni a történelem tanárunkkal, és mondja meg neki, hogy állítson össze normális dolgozatokat, és azokat kérdezze, amik le vannak írva a tételben. Már beszélt vele az osztályfőnök, de nem érdekli, továbbra is hülye dolgozatokat állít össze.

Na de nem is szaporítom tovább a szót. Igazából annyi a lényeg, hogy hiába mondtam már milliószor anyukámnak, hogy NEM én vagyok a hibás a rosszul sikerült töri dolgozataim miatt, és igenis mindig megtanulom az anyagot, neki az a rögeszméje, hogy én nem akarom megtanulni a törit, és amiatt írok 3-as dolgozatokat. Néha szoktam neki mondani, hogy a többieknek is rossz lett a dolgozatuk, és majd mennek szólni az ofőnek, de általában erre az a válasza, hogy biztos, hogy rajtam kívül mindenki jó dolgozatot írt, csak én ezzel védem magam.

Ma is fél órán keresztül arról beszélt, hogy majdnem minden nap dicsekszik a munkatársa, hogy neki milyen okos a gyereke, mert kitűnő tanuló, ő meg folyton szégyenkezik miattam, amiért lány létemre nem akarok tanulni (wtf?). Azt is mondta, hogy nem tudja, hogy ilyen jegyekkel hogy fogok tudni leérettségizni, illetve azt sem, hogy hova fogok majd menni továbbtanulni vagy hova vesznek fel és attól tart, hogy el kell majd tartania engem (szerintem ez már nagyon beteges hozzáállás).

Először is, nem tudom, hogy egyáltalán miért gondolja azt, hogy a diploma bármire is garancia (főleg Magyarországon), amikor sokan többet keresnek a szakmájukkal, mint a diplomások. Nem hiszem, hogy csak és kizárólag akkor ér valamit az ember, ha egyetemet végez. Másodszor, miért kellene kitűnőnek lennem ahhoz, hogy felvegyenek az egyetemre? Elárulom, hogy nemcsak a szín 5-ös tanulók kerülnek be az egyetemre, mert ha így lenne, baromi kevés lenne a létszám.

Kezdem azt érezni, hogy megkeseríti az életemet ezzel a hozzáállásával, és elveszi az összes motivációmat a tanulás elől.

Nem elég, hogy semmit sem tud értékelni, még irigykedik is másra, amiért az ő gyereke jobban teljesít, mint én. 😞

Elnézést kérek a regény miatt.