Szerintetek megbocsátható, amit tettem? (iskolai zaklatás)
20 éves fiú vagyok. Szeretném leszögezni, hogy nem voltam mindig zaklató, sőt, egészen 11.osztályig én voltam a csendes fiú az osztályban. Általánosban voltak barátaim, nem bántottam senkit és engem se bántott soha senki. Ennek ellenére nem voltak egyszerűek ezek az évek, nagyrészt otthoni problémák miatt. És itt nem arra gondolok, hogy a szüleim alkoholisták lettek volna vagy verték volna, mert egyik sem volt. A fő probléma nem ők voltak, hanem a nagyszüleim (apai ágról), egészen pontosan a nagypapám, aki 2016 és 2018 között 2 agyvérzésen esett át, emiatt pedig 0-24 ápolasra szorult. Ezt nagymamám és apám látták el,ami miatt apa alig volt otthon, ezért sokat veszekedtek anyával, amiket persze én is végighallgathattam. Gyakorlatilag napi szinten ment a kiabálás otthon (anyám amúgy is labilis idegrendszeri, de az a 3,5 év,ami alatt a pápát kellett ápolni, plusz még velem is tanulni, eléggé kicsinyített, pláne, hogy előtte se volt jó élete nagyon). Ennek ellenére valahogy túléltük ezt a pár évet. A fő gondok akkor kezdődtek,amikor középsúlyos kerültem. Az osztályon viszonylag normális volt, de voltak egy lány meg egy fiú, akik mindig piszkálja valakit, és mivel én eléggé csendes és visszahúzodó voltam, hamar célpont lettem. Többek között: - Mindent megtettek azért, hogy a többieket ellenem fordítsák - Olyan pletykákat terjesztették rólam, mint pl. hogy meleg vagyok - Lefotóztak az öltözőben és azzal fenyegették, hogy kiteszik az osztálycsoportba - Mindig igyekeztek megszégyeníteni mások előtt - Rendszeresen csúfoltak (pl. ilyeneket mondtak hogy "hülye buzigyerek") - Megalázó megjegyzéseket tettek a súlyomra (mindig hízasra hajlamos voltam) - Mindig kritizálták a járatokat (egy korábbi baleset miatt nehezen tudok figyelni rá, emiatt egy kicsit "Chaplines" a jarasom) - Rendszeresen parodizáltak engem
Ez egészen 10.-ig tartott,amikor a csajt kirúgták egy másik ügy miatt, a fiú meg egész egyszerűen abbahagyta a piszkálasom (azóta se tudom miért), és átkerült egy másik osztályba. Ezután már nem bántottak.
Az iskolában tehát megoldódott a helyzet, otthon viszont nem lett jobb. Ennek ellenére nem változott a viselkedésem. Aztán 2 évvel ezelőtt az apai nagypapám hirtelen meghalt, ami nagyon padlóra küldött. Ezt méh alig dolgoztam fel, amikor fél év után meghalt a másik is, de az teljesen váratlan volt,ugyanis 3 nappal korábban még q saját lábán ment boltba. Amikor anyám - ő ment be vele a kórházba, én edzésen voltam - nagyjából éjjel 3-kor felhívott, hogy meghalt, bennem eltört valami. Azután kezdtem megváltozni. Az iskolában addig se nagyon beszéltem senkivel, de ezután már ingerült lettem,ha csak hozzám szóltak. Ez 12. elején volt. Ekkor jött egy új fiú az osztályba, akinek szintén eléggé rossz volt az otthoni háttere, mert - ha jól tudom - a szülei alkoholisták voltak, ezért őt a nagyszülei nevelték. Ennek ellenére neki elég sok barátja lett, akiknek a szünetekben Rendszeresen mondta, hogy az ő nagyszülei mennyire jó emberek és mennyire szereti őket. Engem ez abban az állapotban úgy felcseszett, hogy egy idő után nem tudtam tűrtőztetni magam, és elkezdtem zaklatni. Elismerem, féltékeny voltam rá, mert neki még megvolt mind a 4 nagyszülője, nekem meg már csak egy nagymamám maradt (a másik meghalt amikor 2 éves voltam). Többek között az alábbi dolgokat tettem vele: - Mindent megtettem, hogy a többieket ellene fordítsam (akárcsak engem korábban) - Interneten zaklató üzeneteket küldtem neki (arra hogy miket írtam már nem emlékszem pontosan, de valami olyasmi lehett hogy "Mindenki utál, meg hogy miért nem húzol el a fenébe?") - Megjegyzéseket tettem a külsejére (főleg a hajára) - Lefotóztam őt az öltözőben, és azzal fenyegettem, hogy kiteszem az osztálycsoportba (akárcsak az én esetemben) (végül nem tettem ki) - Azzal fenyegettem, hogy megverem,ha nem adja nekem a büfépénzét (a nagyszülei ritkán adtak neki otthonról hozott kaját, mert eléggé szegények voltak). - Mindig igyekeztem megszégyeníteni őt mások előtt (akárcsak engem korábban) - Olyan hazugságokat terjesztettem róla, mint pl. hogy ellopta valamimet (emiatt sokszor megbüntették, mert úgy intéztem, hogy meg is találják nála az adott dolgaimat) - Igyekeztem elérni, hogy kihagyják őt minden csoportos dologból - Olyan pletykákat terjesztettem róla, mint hogy meleg (ahogy rólam is terjesztették korábban) - Folyamatosan kritizáltam a ruháit
Ez nagyjából 3 hónapig tartott, mert akkor kezdtem rájönni, hogy mit teszek, és utána már igyekeztem helyrehozni,amit elrontottam. Az üzeneteket és a fotót töröltem,a büfépénzet pedig igyekeztem a sajátombol visszaadni. A megjegyzéseket és a kritizálást abbahagytam. Végül még 1 hónap kellett ahhoz, hogy eljussak a 100%-os bocsánatkérésig, és beismerjem, hogy hülye voltam. Nagy meglepetésemre a srác megbocsátott, és onnantól jobb lett a kapcsolatunk. A pletykák terjedését sajnos nem tudtam megállítani, és azt sem tudtam elérni, hogy ne rekesszék ki. Ezután igyekeztem inkább kiállni érte, ami miatt megint csúfolni kezdtek engem is, hogy biztos én is meleg vagyok (ez a karma ugye). Végül barátság án váltunk szét, de az érettségi óta nem nagyon beszéltünk. Azóta lassan 2 év telt el. Én jelenleg nem tanulok, apám vállalkozásban dolgozom. Ő ha jól tudom zenei pályára készül. Én igyekszem sokat beszélni nagymamám, de ritkábban járok hozzá (nagyjából 2-3 hetente), mert a mai napig rossz érzéssel tölt el,ha be kell mennem a lakásába (nagypapám otthon halt meg). A nagypapáim halálát azóta sem dolgoztam fel, próbálok együttélni a helyzettel. Emellett azóta sem tudtam 100%-san megbocsátani magamnak amiket azzal a fiúval tettem. Még úgy sem hogy megbocsátott nekem, mert néha úgy érzem, így is megbocsáthatatlan,amiket tettem.
Szerintetek meg lehet bocsátani ezt?